Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

vissza a főlapra

Elektronikus Könyvtár

 

Dr. Hódi Sándor: Az Írástudók Fórumáról. - Magyar Szó, 1990. V. 5, 14.

 

A Magyar Szó 1990. április 21-i számának Kilátója Kisebbsgmegtartó feladatkörben címmel közli Bálint Sándor dr. Bosnyák István egyetemi tanárral készített interjúját, abból az alkalomból, hogy dr. Bosnyák István indítványt tett egy új magyar értelmiségi testület létrehozására. Az interjúból tájékozódhatunk a Jugoszláviai Magyar Írástudók Mûhelyének alapelveirõl, célkitûzéseirõl, feladatairól, szervezeti elképzeléseirõl. Az interjúban szó esik a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségérõl is, pontosabban a Közösség és a megalakulás elõtt álló Magyar Írástudók Fórumának a viszonyáról, természetesen csak a Fórum létrehozását szorgalmazó, annak tevékenységét vázoló, mûködési szabályzatát kidolgozó bizottság szempontjából. Mivel úgy véljük, hogy a különbözõ társulások létrejöttének, más szervezetekkel való együttmûködésének fontos közéleti vonatkozásai vannak, lássuk, hogyan merül fel ennek a viszonynak a kérdése a VMDK szempontjából.

A VMDK mindenekelõtt messzemenõen érdekelt nemzetiségi önszervezõdésünk különbözõ ágazati-érdekképviseleti szerveinek a támogatásában, a színmûvészek, könyvtárosok, pedagógusok, mûvelõdési egyesületek stb. szervezeteinek a létrehozásában, egy kisebbségi könyvtár és levéltár felállításában, új lapok és folyóiratok indításában... Ennélfogva elméletben támogatjuk az Írástudók Fóruma megalakításának gondolatát, annál inkább, mivel - ahogyan errõl az interjúból értesülhettünk - az Írástudók Fóruma közösségi szellemi tevékenység kíván lenni, azaz értelmiségünk a korábbiaknál nagyobb mértékben és közvetlenebb formában óhajtana önnön társadalmi közegéhez, az itteni magyarsághoz fordulni. A gyakorlatban azonban ennek a fórumnak a célkitûzései számos fenntartásra adnak okot. Elsõsorban az Írástudók Fórumának a VMDK-tól való szervezeti elhatárolódását illetõen támadnak bizonyos kételyeink és aggályaink. Nem teljesen világos ugyanis számunkra, hogy ezen új értelmiségi szervezetünk elhatárolódási szándéka mit takar, illetve hogy vajon miért is nem vállalhat semminemû szervezeti közösséget a VMDK-val.

Nemzetiségi önszervezõdési folyamatunkat a legkevésbé sem volna szerencsés bárminemû szervezeti-adminisztratív kötöttségekkel nehezíteni. Nem szükséges, s nem is volna célszerû az újonnan létrejövõ ágazati érdekképviseleti szervek, intézetek és a VMDK között szoros összefüggési viszonyt létrehozni. Ám épp oly kevéssé volna szerencsés a merev elhatárolódás is kisebbségi közösségünktõl, illetve annak politikai érdekképviseleti szervétõl, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségétõl.

Ha meggondoljuk, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége mint szervezett politikai erõ a vajdasági magyarok kollektív érdekeit kívánja képviselni, hogy a polgárok önkéntes társulásán alapuló politikai szervezetünk létrehozásának legfõbb célja és törekvése nemzeti önazonosságunk védelme, a nemzeti egyenjogúság törvényes feltételeinek megteremtése, nehezen érthetõ, hogy ebben a nemes feladatban az Írástudók Fóruma mért nem kíván osztozni. Vajon mit akarhat a Jugoszláviai Magyar Írástudók Fóruma, ha az értelmiség társadalmi szerepkörével járó gondokat és felelõsséget - a közösség ügyét és érdekeinek képviseletét - nem vállalja? Mihez kezdjünk egy új értelmségi szervezettel, amely révén értelmiségünk továbbra is távol tarthatná magát társadalmi közegétõl?

Bármiképpen vélekedjünk is egyénenként ezekrõl a dolgokról, a nemzetiségi önszervezõdés esélyeit kár lenne magunknak tovább rontanunk, a meglevõ, mozgósítható szellemi erõket ostobaság volna szétforgácsolnunk. Bízunk abban, hogy a jugoszláviai magyar írástudók társasága megtalálja azt a szervezeti formát, amely egyfelõl a kisebbség átfogó érdekképviseleti szervezõdését segíti és erõsíti, másfelõl viszont lehetõvé teszi az írástudók szerzõi és emberi jogainak intézményes védelmét is.